A Szövetség a 2005-2009. közötti időszakban programjának, célkitűzéseinek megfelelően, döntéshozó testületeinek állásfoglalásaira építve, alapszabályával összhangban tevékenykedett. Célkitűzéseit és feladatait tagjai véleményét kikérve határozta meg. Az elmúlt ötéves időszak legfontosabb feladatait a következők szerint teljesítette.

 

 

I. Érdekvédelem, érdekképviselet

 

1) Stratégiai célkitűzések teljesítése

 

A Szövetség erős érdekérvényesítésre törekedett, ennek érdekében folyamatosan fellépett a kereskedelmet érintő jogalkotási kérdésekben, országgyűlési, kormány-, tárca- és önkormányzati szinteken egyaránt. Sikerült tovább erősíteni a Szövetség elfogadottságát, a korábbiaknál szélesebb körben léphetett fel. Több országgyűlési bizottság (gazdasági, mezőgazdasági, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi) állandó meghívottja, a kereskedelem kérdéseivel foglalkozó szaktárcák pedig bevonják a Szövetséget a jogalkotásba és a gyakorlati kérdések értékelésébe. Állandó kapcsolat alakult ki a szaktárcák és a főhatóságok vezetőivel, szakértőivel.

A Szövetség szakmai véleményét, állásfoglalásait testületei, tagjai és a tagvállalkozások szakértőinek bevonásával alakítja ki. A piaci lehetőségeket lerontó gazdasági válság következtében az érdekképviseletben megkülönböztetett figyelmet fordított a Szövetség az érdekkiegyenlítésre. A véleményalkotás során valamennyi érintett szakmacsoport véleményét kikérte annak érdekében, hogy elősegítse az eltérő sajátosságú vállalkozások közötti érdekharmonizációt, elsősorban a kisvállalkozások támogatását. Támogatott olyan szabályozási megoldásokat is, ahol a kisvállalkozásokra kisebb teher hárul.

Az érdekharmonizáció célja az is volt, hogy a jogalkotásban az indokolatlan külső viták ne gyengítsék az érdekérvényesítés lehetőségeit. A Szövetség azokban a kérdésekben, ahol egyetértés nem alakult ki, mindig megjelentette az eltérő álláspontokat is.

A Szövetség szerepe az érdekegyezetés rendszerében tovább erősödött, a legrangosabb szakmai szervezetek közé tartozik, elismertsége szélesebb körűvé vált. Érdemei közé tartozik, hogy példamutató módon a hazai és a nemzetközi vállalkozások között alakít ki közös véleményt, ami végül a legjobban szolgálja az ágazat valamennyi szereplőjének hosszú távú érdekeit.

A korábban kitűzött stratégiai célok alapján az elmúlt időszakban összességében erősödött a kereskedelem önálló érdekérvényesítő képessége, az ágazat önálló lobbiereje nőtt. Az ágazati párbeszéd rendszerén keresztül a legjelentősebb szakmai tömörülések összefogása a közös fellépést igénylő kérdésekben szorosabbá vált. A kereskedelmi ágazat legfontosabb érdekvédelmi, érdekképviseleti szakmai kérdéseiben a Szövetség vezető szerepet játszik.

A 2005. évi közgyűlés döntésének megfelelően együttműködött a Szövetség a társ szakmai szervezetekkel is, számos kérdésben közösen lépve fel (Áfeosz, Kisosz, Mgyosz, Vosz). A Szövetség együttműködik a gazdasági kamarákkal is.

Az érdekérvényesítés, az érdekképviselet értékeléséhez hozzátartozik ugyanakkor az is, hogy a gazdaságpolitika legkülönbözőbb szintjein több alkalommal kellett azzal szembesülni, amikor a döntéshozók rossz helyzetértékeléséből, az ellenérdekelt szakmai tömörülés alaptalan vádaskodása, vagy a kereskedelemellenes hangulat miatt a tervezett döntések befolyásolása már csak részben, vagy egyáltalán nem, sok esetben pedig csak később sikerült.

 

2) Jogalkotás

Kereskedelmi törvény

2005. decemberében fogadta el az Országgyűlés a kereskedelemről szóló CLXIV. számú törvényt, mely 2006. június 1-én lépett hatályba. A törvény megalkotását támogatta a Szövetség, az ágazat elismertségének erősítése érdekében (a jogalkotók részéről egyébként felvetődött olyan elképzelés is, hogy indokolatlan az ágazat elkülönített szabályozása, az más törvényekben is megoldható).

 

A törvény és a hozzá kapcsolódó joganyag többször is változott megalkotása óta. A Szövetség folyamatosan részt vett a kereskedelmi joganyag előkészítésében és későbbi módosításaiban. A 2005. évi szabályváltás előkészítésében sikerült megakadályozni több vitatott korlátozást (például a beszerzési ár alatti értékesítés teljes termékkörre kiterjedő tilalmát, a nyitva tartás részletesebb korlátozását, a nagy alapterületű létesítmények építési engedélyezésének szigorúbb rendjét), ezeket a kérdéseket egyébként a kereskedők között is viták kísérték.

A törvényalkotás utolsó szakaszában döntött a jogalkotó arról, hogy a joganyagban szabályozzák a kereskedők és a beszállítók kapcsolatát, az úgynevezett jelentős piaci erővel visszaélés tilalmát. A Szövetség a többi társszervezettel (Áfeosz, Vosz) közösen előbb a köztársasági elnökhöz, majd az Alkotmánybírósághoz fordult, utóbbi fórumon eddig döntés nem született. A kifogás alapja az volt, hogy a korlátozás egyrészt a hazai láncokra is kiterjedt, másrészt pedig hátrányosan megkülönböztette a kereskedelmet, például az ipar és a termelők beszállítói kapcsolatrendszerével szemben. A fellépés további indoka volt, hogy ezt a kérdéskört a versenyjogban lett volna indokolt szabályozni, szélesebb kapcsolatrendszerben. Az eredeti jogalkotói cél egyébként a kisméretű beszállítók védelme lett volna, de végül a törvény nem tett különbséget a beszállítók között, a legnagyobb nemzetközi gyártókkal szembeni kereskedői magatartásra is kiterjed, amit már semmi sem indokol.

A Szövetség elfogadta azt a javaslatot, hogy december 24-én 14 órával korlátozzák a nyitva tartást.

A törvényalkotás 2005. évi szakaszában nem sikerült elérni, hogy az üzletnyitáshoz szükséges működési engedély rendje a korábbihoz képest érdemben egyszerűbbé váljon, a döntéshozók a feketegazdaság elleni fellépésre hivatkozva ragaszkodtak a gyakorlatban háromlépcsős eljáráshoz.

A végrehajtási joganyagban 2006-2008. között a törvény keretein belül sikerült elérni több egyszerűsítést. A Szövetség fellépésének eredménye, hogy megszűnt az egyes kereskedelmi tevékenységek külön központi engedélyezése és nyilvántartása. Csökkent a működési engedélyhez kötött üzletkörök száma a korábbiakhoz képest. A vállalkozás bejelentésétől függött, hogy a működési engedély iránti kérelem elbírálásakor a jegyző tartott-e az összes szakhatóság meghívásával helyszíni szemlét. A Szövetség tiltakozására vonta vissza a szaktárca azt a javaslatát, hogy 2006. második felében valamennyi értékesítőhely működési engedélyét újra cseréltessék. A jogalkotásnak ebben az időszakában további egyszerűsítést nem lehetett elérni, bár a Szövetség kezdeményezett további könnyítéseket.

A kereskedelmi tevékenység szabályainak lényeges egyszerűsítését, áttörve a korábbi merev kormányzati ellenállást, akkor tudta elérni a Szövetség, számos korábbi javaslatát is érvényesítve, amikor 2009-ben az Unió belső piaci 2006/123/EK számú irányelvét át kellett ültetni a nemzeti jogba. 2009. október 1-től az üzletnyitás fő szabálya az önkormányzati bejelentési kötelezettség lett, ezt követően azonnal megkezdhető a kereskedelmi tevékenység (természetesen a többi jogszabályi követelménynek meg kell felelni). Szűk termékkörben fennmaradt a működési engedély (dohánytermék, egyes egészségre veszélyes termékek), az állati eredetű élelmiszereknél (húsáruk, tejtermékek) a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok külön engedélye szükséges (egy közeljövőben hatályba lépő miniszteri rendelet alapján).

Az új rend jelentős könnyítést jelent, bár további egyszerűsítések még mindig célszerűek lehetnek. Az iparcikkek csaknem teljes körében az önkormányzati bejelentést követően azonnal megkezdhető a kereskedés, így nem szenved veszteséget a vállalkozás, mint korábban, a hatósági engedélyezés időszakában. A Szövetség a legegyszerűbb eljárási rendet támogatta, bizonyítva, hogy az adminisztratív hatósági eljárás a jogalkotók korábbi állásfoglalásával szemben nem fékezi a feketegazdaságot, engedély nélküli árusítást.

Kereskedelmi Etikai Kódex

Kiemelkedő munkát végzett a Szövetség a Kereskedelmi Etikai Kódex kidolgozásával, melyet a kereskedelemről szóló törvény ír elő a 100 milliárd forintnál nagyobb árbevételű üzletláncoknak, a beszállítókkal szembeni magatartás szabályozására. A Kódex összeállítását a Szövetség etikai bizottságának elnöke irányította. A Kódexet 2006. júliusában írták alá a kereskedelmi szakmai szervezetek (Áfeosz, Kisosz, Mbsz, Vosz, továbbá 20 kereskedelmi vállalkozás). Az érintett üzletláncok elfogadták, hogy a kereskedelmi törvény alapján számukra a beszállítók viszonylatában kötelező etikai kódex a közösen kidolgozott összeállítás legyen. A Kódexet a Gazdasági Versenyhivatal is jóváhagyta.

Az aláíró öt szakmai érdekképviselet javaslatai alapján megalakult a Kereskedelmi Etikai Testület, elnöke az OKSZ etikai bizottságának elnöke lett. A titkársági feladatokat a Szövetség látja el.

 

Az Etikai Kódex előzményeihez tartozik, hogy 2005-ben, a kereskedelmi törvény megalkotásával párhuzamosan az FVM kezdeményezésére tárgyalások kezdődtek egy önálló, a termelőket, a feldolgozókat és a kereskedőket összefogó élelmiszer etikai kódex megalkotásáról. A kezdeményezés végül nem valósult meg, egyrészt azért, mert a Szövetség nem fogadta el, hogy a kereskedelmi törvényben kötelezően előírt, gyakorlatilag azonos célú és tartalmú, a GVH felügyeletével működő kódex mellett legyen egy másik, FVM irányítású is. További oka volt az elutasításnak, hogy az akkor javasolt eljárási rendben államigazgatási szervezetek is részt vettek volna az FVM szándéka szerint. A Szövetség már a kódex- egyeztetések kezdetén jelezte fenntartásait, kifogásait, többek között azt, hogy egy etikai kódex általában a piac azonos helyzetű szereplőit fogja össze.

 

A kereskedelmi törvény alapján megalkotott Kódex nyomán mindössze három bejelentés érkezett a testülethez, ebből egy ügyben megállapodás jött létre a panaszos és a bepanaszolt között, egy ügyben eljárt a Testület és döntött, egy esetben pedig formai okok miatt nem indulhatott eljárás.

A kereskedelmi törvény alapján a GVH-hoz is mindössze néhány bejelentés érkezett az elmúlt ötéves időszakban. Ennek oka az, hogy az ipar kezdetektől fogva tartózkodott a fellépéstől, ezzel is kifejezve, hogy teljesen más, számára egyoldalúan előnyös jogi keretet igényel. Számos esetben tűnt úgy, hogy a gyártók a versenyképességi hátrányokat törvénykezéssel szándékoznak pótolni. (Jól mutatja az ipar vádaskodási szándékát, amikor az élelmiszer gyártók szakmai szövetsége 2009. nyarán tett bejelentést kereskedők ellen, azzal, hogy rákényszerítik a gyártókra az áfa-emelés költségét: a GVH mindössze egy esetben indított eljárást, az is elmarasztaló határozat meghozatala nélkül zárult)

 

A Szövetség ugyanakkor mindig kiállt amellett, hogy a jogszerűtlen piaci magatartás ellen fel kell lépni. 2007-ben külön is megkereste a gyártók szakmai képviseletét, továbbá az érintett szakhatóságokat, együttműködést kezdeményezve a Kódex működéséért. Az Etikai Testület az alapító szövetségeket is felkérte tagjaik ösztönzésére a kereskedők közötti vitáknak a Kódex keretein belüli rendezésére.

 

Fogyasztóvédelem

 

A Szövetség részletes javaslatot dolgozott ki a 2007-2013. közötti időszak fogyasztóvédelmi politikájához.  Támogatta, hogy a fogyasztóvédelem szélesebb körű társadalmi kérdéssé váljon, az uniós gyakorlathoz hasonló módon (elsősorban az oktatással, információnyújtással), továbbá a hatékonyabb szervezet, valamint a nagyobb nyilvánosság követelményét. Szorgalmazta a következetes ellenőrzési gyakorlatot, a vétségek súlyával arányos elmarasztalási rend kialakítását.

 

2008-ban jelentős mértékben módosította az Országgyűlés a fogyasztóvédelemről szóló CLV. számú törvényt. A törvény előkészítését rendkívül éles viták kísérték, különösen a tervezett bírságolási rendet. Kiemelkedő eredmény a Szövetség érdekvédelmi tevékenységében, hogy a 2008. júniusában elfogadott joganyag előkészítése során sikerült megakadályozni több, a kereskedelem érdekeit súlyosan sértő döntést, elsősorban a bírságolási rendben. Számos módosító javaslatot elfogadtak a Szövetségtől, többet az országgyűlési szakaszban.

 

A legsúlyosabb probléma az volt, hogy a kormány a vállalkozások árbevételéhez aránytalanul igazodó bírságolási rendet javasolt, a nagyvállalkozásoknál 2 milliárd forint felső és 0,6 millió forint alsó határral, a kisvállalkozásoknál is hasonló arányokkal. A tervezett intézkedés ellen a Szövetség nemzetközi, uniós szintű fellépést is szervezett a magyar kormánnyal szemben (nagykövetek fellépésével), összefogta továbbá a szakmai szervezeteket is módosító javaslatai támogatására. A Szövetség fellépésének eredményeként a felső bírsághatár 100 millió forint (2 milliárd csak rendkívüli esetben), az alsó határ 15 ezer forint lett, utóbbi is sokkal alacsonyabb a korábbi kormányzati szándéknál. Az árbevételi százalékos felső határ 10% helyett 5%-ra csökkent. A Szövetség javasolta a szerződéskötés intézményének bevezetését (a bírság mellőzésével), továbbá a fogyasztóvédelmi hatóság összes határozatának nyilvánosságra hozatalát (az eltérő bírságolási gyakorlat ellen), ezeket a kezdeményezéseket az Országgyűlés elfogadta.

Az Országgyűlés elfogadta a Szövetség javaslatára azt az alapelvet is a törvényben, hogy a fogyasztóvédelmi bírságnak a cselekmény súlyához kell igazodnia.

 

2008-ban fogadta el az Országgyűlés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról, valamint a gazdasági reklámtevékenységről, továbbá az élelmiszerláncról szóló törvényeket, ahol a bírságolási rend a fogyasztóvédelmi törvényhez igazodott. A Szövetség fellépésének köszönhető az is, hogy a négy fogyasztóvédelmi törvényben eljáró hatóság (fogyasztóvédelem, verseny, mezőgazdasági szakigazgatás) hatáskörét elhatárolták.

A Szövetség folyamatosan figyelemmel kísérte a fogyasztóvédelmi hatóságok ellenőrzési gyakorlatát. A felügyelőségek vizsgálati céljairól és az ellenőrzések eredményeiről folyamatosan tájékoztatta a Szövetség tagjait.

 

Minden alkalommal fellépett a Szövetség a fogyasztóvédelmi joganyag téves, következetlen gyakorlati alkalmazása ellen. Tiltakozott a fiatalkorúak kiszolgálásának tilalmát meghatározó jogszabályi részek és az ehhez kapcsolódó, következetlen ellenőrzési gyakorlat ellen. Éles viták kísérték az ismételt cselekmény fogalmát is (láncot, egységet, termékcsoportot, vagy terméket kell-e érteni).

 

Tiltakozott a Szövetség a fogyasztóvédelmi, valamint az élelmiszerbiztonsági hatóságok ellenőrzési gyakorlata, ezen belül a következetlen, elsősorban a bírságkiszabásra irányuló fellépés ellen. Elfogadhatatlannak ítélte a szakhatóságok nyilvánossági gyakorlatát is, mely sok esetben nélkülözte az arányosság követelményét. Fellépése nyomán állt el a kormány az elsősorban népszerűségi célokat szolgáló fellépésektől („árkommandó", „hadművelet").

 

Folyamatosan szorgalmazta a Szövetség, hogy a fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzések célzottabban irányuljanak a szándékos visszaélések ellen. Az ellenőrzéseknek ki kell terjedniük a szállítókra is, az élelmiszeriparban pedig kiemelt fontosságú az előállítók ellenőrzése, mivel gyakori az engedély nélküli feldolgozás.

 

Egyes szakkérdésekben külön egyeztetéseket is kezdeményezett a Szövetség (árfeltüntetés, egységár, töltősúly feltüntetése, jótállás, reklamáció intézése) a jogszabályok egységes értelmezése és az ehhez igazodó ellenőrzési gyakorlat érdekében, de a szükséges jogszabály módosításokat nem sikerült minden részterületen átvezettetni.
 

Fogyasztóvédelmi Charta

 

A fogyasztóvédelmi törvény előírta a fogyasztóvédelmi charta létrehozását, az érintett fogyasztóvédelmi, valamint szakmai szervezetek bevonásával. A Fogyasztóvédelmi Tanács keretein belül folytatott előkészületek során részben a szaktárca, részben a civil fogyasztóvédelmi szervezetek számos javaslatot terjesztettek elő. A Szövetség elfogadta a törvény előkészítése során a charta megalkotására irányuló szándékot, de a gyakorlatban végrehajthatatlan, teljesíthetetlen, értelmezhetetlen javaslatokat elutasította.

 

Néhány példa a kereskedők kötelezettségeire vonatkozó, elutasított javaslatok közül: „minősítési rendszereket dolgoznak ki az etikus vállalati magatartás értékelésére", „vállalják a fogyasztói jogokról szóló ... kiadványok elkészítését", „jótállási időn belüli javító, karbantartó munkák elvégzésére minél több szakszervizben lehetőséget teremtenek", „garantálják, hogy ... csak ellenőrzött, magas minőségű termékeket forgalmaznak", „a fogyasztó számára a tájékozott döntés meghozatalához szükséges időt és kulturált körülményeket - abban az esetben is, ha ezt jogszabály részükre kötelezően nem írja elő - biztosítják", „tudomásul veszik, hogy a teljesítés elmaradása ... megfelelően szankcionálható", „ a hatóságok az egyes termékek és szolgáltatások kapcsán ... összehasonlításokat végeznek".
 

A Szövetség mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy csak a gyakorlatban végrehajtható, teljesíthető célokat támogat, így végül a charta kidolgozására irányuló tevékenység félbeszakadt. A többi gazdálkodókat tömörítő szakmai szervezet elfogadta a Szövetség állásfoglalását.

 

Környezetvédelmi termékdíj

 

2005-ben lépett hatályba a környezetvédelmi termékdíj szabályozásának új rendje, melynek lényege, hogy az úgynevezett kereskedelmi csomagolásnál (italcsomagolás, műanyag bevásárló- és reklámtáska) bevezették a darab alapú elszámolást (a súly alapú rend helyett), ezzel együtt a forgalmazót is díjfizetésre kötelezték. A teljes termékdíj rendszert rendkívül bonyolult, több pontjában a gyakorlatban teljesíthetetlen elszámolási és nyilvántartási szabályok nehezítették. Hibás volt a kormány termékdíj politikája, mivel a betétdíjas visszaváltás növelését tűzték ki célul, aminek feltételeit nem lehetett megteremteni. A gyártókra és a forgalmazókra tiltakozásuk ellenére rákényszerített rendszer semmilyen mértékben nem váltotta be a kormány környezetvédelmi céljait, ráadásul az Európai Unió is eljárást indított, elmarasztaló döntést hozva a magyar kormánnyal szemben. Az Unió döntése szerint a belső piac meg nem engedett védelmét szolgálták a meghatározott visszagyűjtési és hasznosítási arányok. A Szövetség 2005-ben az Alkotmánybírósághoz is fordult ebben a kérdésben, továbbá számos fórumon tiltakozott a változtatás érdekében.

 

A Szövetség 2006-2007. évi fellépésének eredménye ugyanakkor, hogy sikerült több részkérdésben álláspontját érvényesíteni, így a legkisebb vállalkozások mentességében, valamint a tervezettnél kisebb hasznosítási arányok meghatározásában. A Szövetség folyamatosan szorgalmazta, hogy a kormány határozza meg egyértelműen a hulladék csomagolóanyagokkal kapcsolatos környezetvédelmi célkitűzéseket, mivel a 2005-ben elindított szabályozásban, az ösztönzőkben több cél (betétdíjas visszagyűjtés, szelektív gyűjtés) keveredett. Az italos palackok újratöltésének ösztönzése ütközött azzal, hogy ennek növelése a gyártók részére teljesíthetetlen pénzügyi terheket jelentett volna. A rendkívül bonyolult és áttekinthetetlen, a gyakorlatban kezelhetetlen termékdíj rendszerben alapvető változást nem sikerült ebben az időszakban elérni. A Szövetség a gyártókkal közösen több módosítási javaslatot is előterjesztett, de ezek ekkor még nem vezettek eredményre.

 

A környezetvédelmi termékdíjakról szóló 2009. évi LVI. számú törvény előkészítésében kiemelkedő sikert ért el a Szövetség. Többéves vita eredményeként sikerült meggyőzni a jogalkotókat a 2005-ben bevezetett rendszer tarthatatlanságáról, így megszűnt a kereskedelmi csomagolások termékdíjánál a kereskedők külön fizetési kötelezettsége. Több pontjában is egyszerűsödött a rendszer, a Szövetség számos korábbi javaslatát elfogadták a jogalkotók. A gyártókkal közös felvetés volt a hulladék csomagolóanyagok termékdíjának súlyalapú elszámolásának visszaállítása (a darab alap helyett).

 

Zavart okozott 2009-ben az eladótéri műanyag zacskók termékdíjának elszámolása, ezt a problémát a Szövetség fellépése nyomán sikerült megoldani.

 

Élelmiszer forgalmazói törvények

 

A Szövetség programjának egyik kiemelt feladata volt az élelmiszer kereskedelemmel összefüggő jogalkotás. 2008-ban alkotta meg az Országgyűlés az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló XLVI. számú törvényt, mely az élelmiszerbiztonság forgalmazói követelményeit foglalja össze, előkészítésében részt vett a szövetség. A szakmai viták egyik kérdése a fogyasztóvédelmi és az élelmiszerbiztonsági hatóságok tevékenységének teljes szétválasztása volt: az élelmiszerbiztonsági ellenőrzések teljes körben a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalokhoz kerültek. A Szövetség is fontosnak tartotta a nyomon követhetőség követelményét, de elengedhetetlennek tartotta az ehhez szükséges feltételrendszer megteremtését a beszállítói oldalról is. Tiltakozott a tervezett, a fogyasztóvédelmi joganyaghoz hasonló bírságolási rend ellen.
 

Az élelmiszerlánc szabályozási rendjével, az ehhez kapcsolódó uniós követelményrendszerrel összefüggésben kezdte meg a Szövetség élelmiszerbiztonsági munkabizottsága kidolgozni a hatósági ellenőrzésekhez kapcsolódó nemzeti útmutatót, mely részletes szakinformációkat tartalmaz az értékesítőhelyekkel szembeni követelményekről és azok gyakorlati kérdéseiről. Az útmutató kidolgozása a szakhatóság és a kereskedők együttműködésében indult meg.
 

A Szövetség képviselteti magát a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottságban és szakbizottságaiban.
 

2009. októberében fogadta el az Országgyűlés a beszállítókkal szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. számú törvényt.
 

A törvény előzményeihez tartozik, hogy az FVM 2008-ban felszólította a kereskedőket egy ágazati termékpálya kódex kidolgozására. A szaktárca kilátásba helyezte, hogy a kódex elutasítása esetén a kereskedőket szabályzó törvény benyújtását kezdeményezi. A Szövetség azzal a szándékkal fogadta el a tárgyalási javaslatot, hogy megítélése szerint is a piaci szereplők teljes körének (mezőgazdasági termelők, feldolgozók, kereskedők) bevonásával kialakított magatartási szabályok a törvénynél jobban szolgálhatják a résztvevők érdekeit. A kódex tárgyalások 2009. áprilisáig, az aláírásig tartottak, rendkívül feszült körülmények között. A tárgyalássorozat az élelmiszergazdaság teljes egészét átfogta, heti 1-2, félnapos-egésznapos tárgyalási szakaszokkal, rendkívül kemény vitákkal. A kódextárgyalások rávilágítottak arra, hogy az élelmiszer feldolgozók számos esetben alaptalan kereskedelemellenes érveket sorakoztattak fel, ezek megalapozatlanságáról sikerült is meggyőzni a tárgyaló feleket (a tárgyalások menetét jól tükrözi az első és az aláírt kódexváltozatok éles tartalmi különbsége). A Szövetség egyébként támogatta azokat a célkitűzéseket, melyek a kirívó és valóban elfogadhatatlan piaci magatartások korlátozására irányultak.
 

A kódex aláírását követően a Gazdasági Versenyhivatal kifogásokat emelt a kódex egyes pontjai ellen. Sajnálatos, hogy a szaktárca és a tárgyaló felek korábban nem fogadták el a Szövetség versenyjogi ellenvetéseit, mivel éppen ezek miatt lépett fel a GVH, az FVM pedig, bár megtehette volna, nem volt hajlandó aláírás előtt egyeztetni a versenyhivatallal. A szaktárca számára nagy kudarc volt, hogy a GVH pontosan azt a polckihelyezéssel kapcsolatos pontot támadta első helyen (a polcokon 80% legyen a magyar áruk aránya), melyet a kódextárgyalások alatt folyamatosan kiemelt a tárcavezető (sőt, a miniszterelnök az Országgyűlésben a patrióta gazdaságpolitika első lépéseként jelentette be). Ezek után a szaktárca és az ipar elállt a kódextől és - eltitkolva a kereskedők előtt lépésüket - benyújtották az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot. A Szövetség csak ezt követően jelentette be, hogy eláll a kódextől, mivel az Országgyűlés egynapos eljárásában semmilyen észrevételét, módosító javaslatát nem vizsgálták, sem az FVM, sem az országgyűlési képviselők nem voltak hajlandóak semmiféle egyeztetésre.

 

A törvényjavaslat első változata olyan alacsony szakmai és jogi színvonalú volt, hogy a köztársasági elnök, elfogadva a Szövetség tiltakozó érveit, megfontolásra visszaadta az Országgyűlésnek. Ezt követően a Szövetség határozott fellépésének, nyomós érveinek hatására a kormány és az országgyűlési képviselők is megvizsgálták az OKSZ szakmai javaslatait. A törvény 2009. októberében elfogadott változatához több módosító javaslatot dolgozott ki a Szövetség, így sikerült megakadályozni a kereskedelmi szolgáltatások díjainak százalékos korlátozását. A törvény azonban nem tér ki a mezőgazdasági termelők és a gyártók kapcsolataira, továbbá nem különbözteti meg a hazai és az import termékeket (egy termékfelsorolás alapján ez uniós szinten is kezelhető lenne), ráadásul védi a multinacionális gyártókat is.

 

A törvény súlyos hibáit hozta felszínre a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal állásfoglalása is, mely nyomán a Szövetség az Alkotmánybírósághoz és az Európai Unióhoz fordult.

 

Adózás

 

Az adózási területen is folyamatosan véleményt alkotott a Szövetség, szorosan együttműködve a társ szakmai képviseletekkel. Támogatta az adómértékek csökkentését (2006. január áfa, 2009-10. egyes járulékok), tiltakozott az adókulcsok emelése ellen (2006. szeptember, 2009. július áfa, 2010. társasági adó mentességek szűkítése, folyamatosan az iparűzési adó magas mértéke ellen).

 

Fellépett az étkezési utalvány rendszer 2010. évi átalakítása ellen is.

3) Kis- és középvállalkozások támogatása

 

A Szövetség állásfoglalásainak kialakításában megkülönböztetett figyelmet fordított a kis- és középvállalkozások érdekeire. Szorosan együttműködik a gazdasági kamarákkal és a kisvállalkozásokat képviselő szakmai szervezetekkel (Áfeosz, Kisosz). A Szövetség kijelölt alelnöke külön is figyelemmel kíséri a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos állásfoglalások kialakítását.

 

A Szövetség szakmai munkabizottságaiban a kisvállalkozások is képviseltetik magukat, a szakmai állásfoglalások figyelembe veszik a kis- és középvállalkozások érdekeit is, szakmai egyezségekre törekedve.

 

A Szövetség közreműködött a különböző hazai és uniós támogatási lehetőségek felhasználási rendjének kialakításában, együttműködve a társ szakmai szervezetekkel, számos fórumon kezdeményezve a kis- és középvállalkozások fejlesztési célú pénzügyi segítését. Meghatározott több kereskedelemfejlesztési célt is, így a településfejlesztési projektek között az értékesítőhelyek külső megjelenésének, a kereskedelmi kisvállalkozások közös arculatfejlesztésének, a kereskedelmi logisztika, továbbá az oktatás, szakképzés támogatását is.

A fejlesztési kérdésekkel összefüggésben vizsgálta a Szövetség, milyen lehetőségek mellett segíthető a kis- és középvállalkozói kör olyan területek fejlesztésével is, mint például az ECR, vagy egyes azonosító rendszerek támogatásával.

 

A kereskedelmi törvény 2005. évi elfogadásakor elfogadta azt a javaslatot, hogy a háromezer négyzetméternél nagyobb alapterületű értékesítőhelyek engedélyezésekor az önkormányzatok kötelesek véleményt kérni a regionális fejlesztési tanácsoktól (a kisvállalkozások a kamarákon keresztül tagjai a fejlesztési tanácsoknak, így állásfoglalásuk szervezett keretek között eljuthat a döntéshozókhoz).

A környezetvédelmi termékdíj szabályainak kialakításában sikerült elérni a kis üzletek egy részének mentességét (a kereskedelmi csomagolásoknál 50-100 négyzetméter alatt, továbbá a többi csomagolóanyagnál meghatározott mennyiségnél kevesebb felhasználása esetén).

 

A fogyasztóvédelmi bírságrendben a kisvállalkozások esetében a felső határ 500 ezer forint lett, ami a többi vállalkozáshoz képest alacsonyabb határ.

 

Az ágazati bértárgyalásokon a kisvállalkozások bérhelyzete meghatározó volt a Szövetség állásfoglalásának kialakításában.

 

A Szövetség fellépésének eredménye az is, hogy a kereskedelmi csomagolások kötelező visszaváltásában 500 négyzetméter lett az értékesítőhelyek alapterületének alsó határa (az eredeti javaslat a 200 négyzetméternél nagyobb üzletekre vonatkozott).

 

4) Fellépés a feketegazdaság ellen

Folyamatosan szorgalmazta a Szövetség a feketegazdaság elleni fellépést, a hatóságok célratörő ellenőrzését. A Szövetség javaslatai nyomán szigorították a vásárok, piacok működési rendjét 2009-ben (sorszámozni kell az árusítóhelyeket, a piac üzemeltetőjének pedig információt kell szolgáltatnia az árusítókról). Sajnos, a tapasztalatok szerint az ázsiai piacok ellenőrzésében érdemi változás nem történt. A Szövetség megítélése szerint a hatóságok csak sikertelen látszatellenőrzéseket tartanak. A VPOP mindennapos ellenőrzései nem képesek az ázsiai piacok megfékezésére.

 

A Szövetség több alkalommal is felvetette, hogy a fekete árusítás visszaszorítás érdekében elsősorban a nyugtaadásra, az árueredetre, a biztonságra veszélyes termékekre és a tevékenységengedély nélküli árusokra kell összpontosulniuk az ellenőrzéseknek.

 

Tiltakozott azok ellen a javaslatok ellen, melyek eredménytelennek ígérkeztek, így a vállalkozások közötti készpénzes fizetések korlátozása, a nagyértékű vásárlások nyilvántartása, vagy a nyugtaadásban vásárlók ellenőrzése ellen.

 

Korábban szorgalmazta a Szövetség a vásárokon árusítható termékkör szűkítését (egy ideig egyes termékek, például műsorhordozó, kozmetikum, játék árusítása tiltott is volt), de az unió irányelve miatt a tiltott termékkört szűkíteni kellett 2009-ben.

A feketegazdaság elleni fellépés oldaláról is hibás döntés volt az áfa-kulcsok 2009. évi emelése, mivel a 25%-os adómérték tovább erősítette az adómegkerülés kényszerét és érdekeltségét.

 

II. Társadalmi párbeszéd

 

Számos szakmai, szakmaközi fórum résztvevője a Szövetség, széleskörű kapcsolatrendszer kialakítására törekedve. A gazdasági kamarákban több OKSZ tagvállalkozás vezető tisztséget tölt be, így szoros együttműködés alakult ki ebben a viszonylatban.

 

2008. októberében a többi szakmai képviselettel közösen egy megállapodást írt alá a Szövetség a kormánnyal. A megállapodás egyik pontja a termékdíj szabályok átalakításának kezdeményezésére irányult, ez sikerrel zárult. A vásárok, piacok szabályozására vonatkozó felvetéseket is elfogadta a kormány, sajnálatos, hogy az ellenőrzések már nem követték az aláíráskor kinyilvánított szándékot. Nem valósult meg a szakképzési követelmények áttekintésére irányuló pont, mivel ezen a területen élesen ütközött az aláírók álláspontja. A szaktárca szűkítette volna a szakképzettségi követelményekkel végezhető tevékenységek körét, a szakszervezet azonban tiltakozott ez ellen (ezzel megszűnt volna egyes területeken a minimálbér és bérminimum követelmények közötti bérkülönbség). A Szövetség azt az álláspontot képviselte, hogy különösen a kisvállalkozások érdeke az egyszerűsítés, a szakmai képzettség követelményrendszerét indokolatlan a bérrendszerhez kötni (ez csak a feketézést erősíti). A szakképzettségi követelményrendszer meghatározását egyébként a szakmai szervezetekre lenne célszerű építeni.

 

1) Ágazati szociális párbeszéd

 

A Szövetség folyamatosan részt vett a 2005-2009. évi időszakban az ágazati szociális párbeszéd rendszerében, együttműködve a munkavállalók (Kasz) és a munkaadók (Áfeosz, Kisosz) szervezeteivel. A Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság több szakmai kérdésben alakított ki közös állásfoglalást és lépett fel a döntéshozóknál (kereskedelmi törvény, termékdíj törvény, munka világát érintő jogalkotási kérdések). A Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság munkaadói oldalát a Szövetség vezeti.

 

2005-ben, a kereskedelmi törvény hatálybalépését megelőzően közös ajánlást adott ki a Bizottság a december 24-i nyitva tartásra.

 

Az ágazati rendszerben minden évben kezdeményezett bértárgyalást a szakszervezet. A vállalkozások többsége szükségesnek tartja az ágazati bérajánlások rendszerét, 2005-ben még sikerült is közös ágazati bérajánlást kialakítani, 2006-tól kezdve azonban már nem. Ennek döntő oka az volt, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács a 2006-2009. közötti hároméves időszakra fogadta el a minimálbér és a szakmai bérminimumok kettős rendszerét, amely jelentős többletterhet jelentett a szakképzettséget igénylő munkakörökben. Az elfogadás időszakában azonban még nem voltak ismertek azok a későbbi gazdaságpolitikai intézkedések, melyek lefékezték a gazdaság növekedését.

 

A Szövetség a 2006-tól induló bértárgyalásokon messzemenően figyelembe vette, hogy a kis- és középvállalkozások még ajánlás szintjén sem terhelhetők a minimálbérnél és a szakmai bérminimumnál nagyobb mértében bérgazdálkodásukban. A Szövetség a társ szakmai szervezetekkel közösen megkísérelt olyan javaslatokat kidolgozni, mely alapján ágazati szinten csökkenthető lett volna a szakmai bérminimum, a szakszervezet azonban gyakorlatilag elfogadhatatlan ellentételezést kért.  Felvetődött olyan javaslat is, hogy a minimálbér emelkedjen a bérminimum csökkentése ellenében, vagy a béren kívüli adómentes juttatások egy részének beszámítása is. Egyes kérdésekben a kereskedelmi vállalkozások sem voltak egységesek az ellentételezés vállalható módjában, eltérő sajátosságaik miatt (például amikor a szakszervezet a vasárnapi zárva tartást kérte ellentételezésül).
 

2007-ben a Szövetség az ágazati bérajánlás meghiúsulása miatt külön ajánlást adott ki tagjainak. A 2006-2009. közötti időszakban egyébként az OÉT ajánlása volt az irányadó a kereskedelemben is a keresetnövelésben.

 

A kereskedelmi piac visszaesésének, ezen belül a gazdasági válság időszakában, 2007-2009. között, különösen fontos kérdés volt a bérgazdálkodás, 2009-ben pedig 20 ezerrel csökkent a kereskedelmi alkalmazottak száma.

 

2009-ben törvényeket alkotott az Országgyűlés az országos és az ágazati érdekegyeztetésről. A két törvény tételesen meghatározza az országos és az ágazati érdekegyeztetés feltételeit, a részvétel feltételeit. A Szövetség a törvény alapján továbbra is tagja a Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottságnak, az ehhez szükséges feltételeknek gazdasági súly alapján megfelelt.

 

2) Együttműködés szakmai szervezetekkel

 

A Szövetség folyamatos együttműködésre törekedett az ágazat képviseletek mellett más szakmai tömörülésekkel is. A Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének tagjaként az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is megjelenteti állásfoglalásait, ebben együttműködik a gyártó és szolgáltató Mgyosz szakmai tagszervezetekkel. A kereskedelmet közvetlenül érintő kérdések (kereskedelmi törvény, fogyasztóvédelmi törvény) tárgyalásában az Mgyosz képviseletében közvetlenül a Szövetség vett részt az OÉT ülésein. Az OKSZ alelnöki tisztet is betölt az Mgyosz-nál.

 

A környezetvédelmi termékdíj rendszer átalakításában, továbbá adó-, valamint a munka világát érintő törvényekkel kapcsolatos fellépésben az érintett gyártó és szolgáltató szakmai érdekképviseletekkel szorosan együttműködött a Szövetség.

 

A mezőgazdasági termelők helyzetének valós áttekintése érdekében a Szövetség elnöksége ülésére meghívta a Magosz elnökét. Párbeszédet folytatott a Szövetség több terméktanáccsal is.

 

Az Európai Kereskedelmi Nap rendezvénysorozat megrendezésében a Vosz Kereskedelmi Szekció szervezőmunkájához kapcsolódott a Szövetség.

 

3) Szakmai díjak

 

Az elmúlt ötéves időszakban számos szakmai díjat kaptak a Szövetség tagvállalkozásainak vezetői, képviselői.

 

III. Szervezeti élet
 

A Szövetség testületei az OKSZ alapszabályának és programjának megfelelően végezték tevékenységüket.

 

1) Vezető testületek tevékenysége

 

A Szövetség elnöksége folyamatosan végezte feladatait. A választmány az alapszabálynak megfelelően minden évben dönt a Szövetség programjáról és költségvetéséről. A Felügyelő Bizottság elnöke állandó meghívottja az elnökség és a választmány üléseinek, így folyamatosan figyelemmel kíséri a Szövetség tevékenységét.

 

2) Szakmai bizottságok

 

Kiemelkedő színvonalon és eredménnyel működnek a Szövetség szakmai munkabizottságai. Az elmúlt ötéves időszakban a következő munkabizottságok alakultak meg: jog, fogyasztóvédelem, környezetvédelem, élelmiszerbiztonság, adó-, pénzügy, munkaügy, üzletbiztonság, kisvállalkozó. A munkabizottságok és vezetőik folyamatosan kapják kézhez a szakterületüket érintő jogszabálytervezeteket, valamint értékelő anyagokat.

 

Jelenleg két szakmai egyesület folytat eredményes tevékenységet, az élelmiszerkereskedelmi és a játék szakmákban. Az élelmiszer kereskedelmi egyesület tevékenysége elsősorban az ezen a területen szinte folyamatos jogszabályalkotásra összpontosul. A játékkereskedők egyesülete a szakmabeli kisvállalkozások jogszabályismereteinek javítására, továbbá a jogszerűtlen hatósági ellenőrzések elleni fellépésre irányul.

 

A munkabizottságok és a szakmai egyesületek rendszere élő, tartalmas kapcsolatot biztosít a Szövetség és a tagok között.
 

3) Nemzetközi tevékenység
 

A Szövetség tagja az Európai Unió tagországainak kereskedelmi szövetségeit tömörítő, brüsszeli székhelyű szakmai szervezetnek.  A Szövetség képviselője tagja az Eurocommerce irányító testületének.

 

Az Eurocommerce több olyan kérdésben alakított ki állásfoglalást uniós szinten, mely segíti a tagszervezetek nemzeti szintű fellépését (ilyen szakterületek: élelmiszer kereskedelem, környezetvédelem, kereskedelmi kisvállalkozások támogatása, kereskedelmi tevékenység szabályozása, kelet-európai térség felzárkóztatása).

 

4) Szakmai szolgáltatások

 

Szakmai szolgáltatásaival továbbra is folyamatosan segítette a vállalkozások napi üzleti munkáját a Szövetség. A Szolgáltatási Iroda tevékenysége a Szövetség programjának megfelelően elsősorban szakmai információk (statisztikák, elemzések, jogszabályok) nyújtására, továbbá rendezvényszervezésre irányul. Egyedi kérésekre is folyamatosan ad információt a Szövetség.
 

A Szövetség folyamatosan szervez szakmai rendezvényeket. Eredményesek a kiemelt rendezvények (klubhajó, éves konferencia), melyek programjai a legidőszerűbb szakmai kérdésekre irányulnak. A szakrendezvények egy része az ágazati párbeszéd rendszer keretén belül szerveződik.
 

A szövetség a honlapját is felhasználja tevékenysége ismertetésére és információnyújtásra.

IV. Gazdálkodás
 

A Szövetség körültekintő, kiegyensúlyozott és rendkívül takarékos gazdálkodásra törekedett a 2005-2009. közötti időszakban. A teljes időszakban sikerült a bevételeket és a kiadásokat egyensúlyban tartani.

 

A Szövetség pénzügyi bevételeinek közel fele tagdíj, további része szolgáltatás (rendezvény részvétel, reklámozás, támogatás) bevétel. Ez a rendszer egyidejűleg azt a célt is szolgálja, hogy a szolgáltatásokat (elsősorban rendezvényeket, konzultációkat) nagyobb arányban igénybe vevők pénzügyi hozzájárulása a Szövetség költségviseléséhez részvételükkel arányos legyen.

 

2009-ben Támop pályázaton támogatást nyert a Szövetség (az Mgyosz szervezetével közösen), ami két rendezvény költségeit fedezte, ezzel is tehermentesítve a Szövetség gazdálkodását (hasonlóan az ágazati párbeszéd rendszerhez).

 

A Szövetség különböző tagcsoportjai rendkívüli, elsősorban az érintett vállalkozások érdekeit szolgáló fellépéshez szükséges kiadásokat külön, tagdíjon felüli költségvállalással fedezik, így az élelmiszerkereskedelmi láncok szakjogászi, egyéb szakértői, továbbá a játékkereskedők szakértői költségét.

 

A Szövetség arra törekszik, hogy költségtérítéses rendezvényei pénzügyileg is eredményesek legyenek, ez kiegyensúlyozott gazdálkodásának alapvető feltétele. A Szövetség tikársága 2 fővel folytatja tevékenységét.

 

A gazdasági válság visszavetette a Szövetség szolgáltatásjellegű bevételeit.

 

A 2005-2009. időszak költségvetésének összefoglaló adatai a következők:

 

A Szövetség stratégiai célja a kereskedelmi lobbi további erősítése, gazdasági súlyának megfelelő fellépés az érdekképviselet különböző fórumain, összefogva az érintett szakmai szervezetekkel. A Szövetségnek vezető szerepre kell törekednie a kereskedelem szakma szervezetei között.

 

A Szövetségnek a megalakuló új Országgyűlésben, az új kormányban és az önkormányzatokban ki kell építeni új kapcsolatrendszerét. Szoros kapcsolatot kell tartani a jogszabály előkészítésben a szaktárcákkal, országgyűlési bizottságokkal, továbbá az önkormányzatokkal. A jogalkotást már koncepcionális szinten befolyásolni kell.

 

A szakmai feladatokban a jövőben is érdekkiegyenlítésre is törekszik a Szövetség. Továbbra is számolni kell azzal, hogy egyes kérdésekben sajátosságaik miatt eltérő a különböző vállalkozáscsoportok érdeke. A Szövetség állásfoglalásaiban megjeleníti tagjai eltérő véleményét is.

 

A Szövetség figyelemmel kíséri a szakhatóságok ellenőrzési tevékenységét. Fellép annak érdekében, hogy a hatósági ellenőrzéseket egységes és nyilvános vizsgálati követelmények alapján végezzék, továbbá a vétségek súlyával arányos legyen az ellenőrzési eljárás határozata. Együttműködésre törekszik az ellenőrző hatóságokkal az ellenőrzési gyakorlat, jogszabály értelmezés vitatott kérdéseiben. A nyilvánosság kérdésében a megalapozott, pontos információnyújtást alapkövetelménynek tartja. Az arányosság és a kiegyensúlyozottság, az indokolatlan megkülönböztetés elkerülése itt is alapvető követelmény.

 

Kereskedelempolitikai, kereskedelemfejlesztési koncepció kialakítása

 

Az új kormányzati időszakban előreláthatóan számos javaslatot terjesztenek majd elő mind kormányzati, mind szakmai szervezetek részéről a kereskedelmi ágazat fejlesztésére és szabályozására. A Szövetség legfontosabb feladata kidolgozni saját javaslatait a kereskedelem jövőjéről, fejlődési lehetőségeiről. és meg kell kísérelni ezekhez együttműködő tömörüléseket megnyerni. A szövetség valamennyi tagjának véleményét ki kell kérni és a lehető legtöbb kérdésben közös véleményt kell kialakítani, szoros érdekharmonizációval.

 

Adórendszer átalakítása

 

A Szövetség kiemelt feladata közreműködni az adórendszer átalakításában, a gazdasági válság enyhítése érdekében szükséges intézkedések kidolgozásában. Ennek érdekében különös figyelmet kell fordítani a vállalkozások adóterhelésének mérséklésére, ezen belül az élőmunka terheinek további csökkentésére, a feketegazdaság visszaszorítására, továbbá a kisvállalkozások támogatására.

Kis- és középvállalkozások támogatása

A Szövetségnek továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a kis- és közepes kereskedelmi vállalkozások tevékenységének támogatására. Tovább kell folytatni a közepes-, kisvállalkozásokat érintő szakmai információnyújtást.

 

A jogszabályalkotásban figyelmet kell fordítani a kereskedelmi kisvállalkozások érdekeire. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani azokra a jogszabályi kötelezettségekre, ahol a túlzott adóterhek, vagy a teljesíthetetlen adminisztrációs kötelezettségek váltanak ki súlyos feszültséget tevékenységükben.

A különböző támogatási programokhoz kapcsolódó javaslatokkal kell segíteni a kereskedelemfejlesztési igényeket a kis- és középvállalkozások körében, különös figyelemmel arra, hogy a gazdasági válság ezt a kört érinti a legsúlyosabban.

A kereskedelem politikai koncepcióval összefüggésben, annak részeként javaslatokat kell kidolgozni az elmúlt időszakban problémásnak bizonyult területek szabályainak, a kereskedelmi törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek további módosítására.

Várható, hogy a környezetvédelmi rendszer, a hulladékgazdálkodás változni fog a jövőben. A Szövetségnek részt kell vennie az új környezetgazdálkodási feladatok meghatározásában, figyelemmel az uniós változásokra is.

 

Feltehetően változik a környezetvédelmi termékdíj rendszer is, a Szövetség részt vesz az új rendszer kidolgozásában, az érintett területeken javaslatokat dolgoz ki.

Várható a jelenlegi beszállítói szabályrend áttekintése. A Szövetségnek az eddig közösen kialakított állásfoglalásai alapján kell fellépnie a kereskedelmi láncok érdekképviseletében.

 

Változhatnak az élelmiszer kereskedelem más szabályai is, ezek módosításában közreműködik a Szövetség.

Az eddigi jelzések arra utalnak, változhatnak a nemzetgazdasági, valamint az ágazati szintű érdekegyeztetés feltételei. A Szövetség érdekelt a további részvételben, így kezdetektől részt kell venni az esetleges változtatások, átalakítások kidolgozásában. Meg kell kísérelni - a Szövetség gazdasági súlyával összhangban - erősíteni részvételi lehetőségeit a társadalmi párbeszéd különböző szintjein.

 

A Szövetség érdekelt részt venni a jövőben is az ágazati szociális párbeszéd rendszerében, függetlenül az esetleges változásoktól. A Szövetség kezdeményező szerepet játszott eddig is a Kereskedelem ÁPB tevékenységének

A Szövetség tekintélyének, ismertségének növelése, továbbá pénzügyi helyzetének erősítése változatlanul kiemelt feladat, ami szükségessé teszi új tagok szervezését is. A gazdasági válság miatt csökkent a Szövetség taglétszáma. A tagszervezés elsősorban közvetlen, személyes kapcsolatokra építhető. Ki kell használni további szervezési lehetőségeket is (sajtókapcsolatok, szakmai kiállítások, rendezvények). A kisvállalkozások nagyobb számú bevonása érdekében is célszerű a tagtoborzást folytatnia a Szövetségnek.

 

Folytatni kell a különböző szakmai munkabizottságok szervezését, a tagok igényeihez igazodva, mely sikeres eleme a Szövetség szervezeti rendjének.

 

Újra kell építeni a területi képviseleti rendszert, igazodva a gazdaságirányítás térségi rendjéhez, az esetleges változásokhoz. Ez segítheti a kapcsolattartást a tagokkal és a tagtoborzást is, továbbá a térségi érdekérvényesítést.

A Szövetség célkitűzése változatlanul információ nyújtása az uniós kereskedelem folyamatairól, a kereskedelmet érintő uniós szintű piaci és jogi kérdésekről. Továbbra is vizsgálni kell a kereskedelemben várható új nemzetközi hatásokat, ebben támaszkodni kell az Eurocommerce, továbbá a Brüsszeli Bizottság szervezeteitől érkező, valamint más nemzetközi forrásokból származó információkra.
 

Szakmai kérdésekben fel kell használni az Eurocommerce révén elérhető, közösségi szintű érdekképviseletet is.

 

A Szövetség tevékenységének egyik központi eleme, egyidejűleg vonzereje a szakmai szolgáltatások rendszere. A szakmai szolgáltatások a Szövetség pénzügyi bevételeit is növelik.

 

A Szövetség információs szolgáltatásának alapja saját honlapja. Az elmúlt időszakban kialakult gyakorlat alapján a Szövetség tagjai a feldolgozást követően azonnal hozzájuthatnak a legfrissebb szakmai információkhoz.

 

Folyamatosan, egyedi igényekhez igazodva is ad információt a Szövetség (statisztikai adatok, jogszabályok).

 

A Szövetség a kialakult gyakorlatnak megfelelően szervez szakmai rendezvényeket. A rendezvények programjai a kereskedelem szakmai kérdéseihez kapcsolódnak.

A Szövetség egy sor szakrendezvényt is szervez. A 2010. évi rendezvények tervezett kérdéskörei az új kormányzati gazdaságpolitikához igazodnak A rendezvények ütemezése elsősorban a jogalkotás menetétől függ. Figyelemmel kell lenni más szervezetek programjaira is, az ütközések elkerülése érdekében.

A gazdasági válság miatt rendkívül óvatos, takarékos gazdálkodást kell folytatni 2010-ben. A költségvetés kiegyenlített gazdálkodási előirányzatokat tartalmaz. A Szövetség továbbra is takarékos gazdálkodást tervez, mivel pénzügyi lehetőségei a szakmai érdekképviseletekre jellemző keretek miatt egyébként is behatároltak, egyes részterületeken pedig a tervezéskor még bizonytalan az elérhető bevétel nagysága, az csak év közben dől el (támogatások, pályázatok). Bizonytalan, hogy a rendezvény-, továbbá reklámszervezés bevételei pontosan tarthatók-e a válságos időszakban, ezt folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

A költségvetés csak elkerülhetetlen költségváltozásokkal számol. Bérfejlesztésben az inflációhoz (a tagdíjemelés mértékéhez) igazodik.

 

A Szövetség év közben vizsgál további bevétel növelési, valamint megtakarítási lehetőségeket is. Rendkívüli, előre nem tervezett kiadásokat a kialakított gyakorlatnak megfelelően csak többletforrás bevonásával vállal a Szövetség. Vállalkozási lehetőségeket is folyamatosan vizsgál, ha megalapozott, valós és erőforrásai mellett teljesíthető üzleti terv támasztja alá a javaslatot. Év közben folyamatosan figyelemmel kell kísérni a gazdálkodás alakulását. Továbbra is folyamatosan figyelemmel kell kísérni a tagdíjfizetést.